Látnivalók

Hévíz déli-délnyugati határán, a 75-ös főúttól északra, közel 4 kilométer hosszan elnyúló település. A község főutcája a szinte teljes területén végighúzódó 7351-es út, s a településen ér véget a Hévízen végigvezető 7332-es út és dél felől a Sármellékről induló 7509-es út is. A település része Nemesboldogasszonyfa is, ahova a 7351-es útból kiágazó, 1,8 kilométer hosszú 73 174-es úton lehet eljutni.

Az Alsópáhok elnevezés első fennmaradt írásos említése 1622-ből való, a korábbi írásos emlékekben "Hosszúpáh" szerepel..

Szórványos régészeti leletek bizonyítják, hogy a terület már az őskorban is lakott volt. Kerültek elő leletek a rézkorból, a bronzkorból, a kora vaskorból, s megtalálták a vonaldíszes kerámia népének és a péceli kultúrának a nyomait is. 2009-ben, a 76-os főút építésekor a Hévízdombon több kor embereinek nyomait is megtalálták.[3]

Régészeti leletekből ismeretes a falu középkori, Szent Margit tiszteletére szentelt román templomának helye is, amelyet a fennmaradt források 1369-ben említenek először, de valószínűleg a 11. században épült. A templom 1778-ban pusztult el. Elpusztult egy hajdan e vidéken állt másik középkori templom is, az 1354-ből való, a Boldogságos Szűz tiszteletére szentelt templom, amelynek utolsó említése 1763-ból ismert. Ez a templom a Boldogasszony Páh, a későbbi Nemesboldogasszonyfa temploma volt. Ez a falu a középkorban a zalai vár birtoka volt, első fennmaradt írásos említése egy 1259-ben kelt adománylevélben található "Paah" néven. 1350-ben adományként az óbudai apácák kapták meg Hosszúpáht, de birtokos volt a településen a Gersei Pethő család is. A 14. században Keszthely vette birtokába Páhszigetet, de Zsigmond rendeletére 1405-ben visszafoglalták.

A 16 – 17. században Alsópáhok két birodalom határán volt, ami komoly terheket rótt a falura. A jobbágyoknak adózniuk kellett mind a töröknek, mind földesuruknak, a veszprémi püspöknek, és emellett a végvári vitézek fosztogatásait is állniuk kellett. Alsópáhok mai templomát 1770-ben kezdte el építtetni Koller Ignác veszprémi püspök. Nemesboldogasszonyfa római katolikus templomát 1936-ban építették.

1969-ben Alsópáhok közös községi tanács székhelye lett, társközsége Felsőpáhok, majd 1977-től Nemesbük is.

1979-ben Keszthely térségét, így Alsópáhokot is visszacsatolták Zala megyéhez. Az 1990-es évek végén leváltak a társközségek, s most mindegyiknek önálló önkormányzata van.

1996-ban nyílt meg a község központjában a klubszerű elrendezésben megépült Kolping Hotel. A beruházáshoz kapcsolódóan újult meg az egykori barokk plébániaépület is, melynek belső, korabeli festményeit Szilágyi András festőművész rekonstruálta.

Hévíz Tófürdő

A Hévízi-gyógytó Természetvédelmi Terület legismertebb látványossága a Hévízi-tó vagy Hévízi-gyógytó. A tó 4,44 ha kiterjedésével és az őt körülvevő 50 ha területű véderdővel Európa legnagyobb gyógyhatású melegvizes tava. Az első tutajokra épített fürdőházat 1772-ben Festetics György, a keszthelyi Georgikon alapítója építtette.

Ellentétben a többi melegvizes tóval, melyek általában vulkanikus eredetű helyeken, agyag- vagy sziklatalajban vannak, a Hévízi-tó tőzegmedrű forrástó, amelyet a 38 méter mély Hévízi-forrásbarlangból feltörő, másodpercenként 410 liter vízhozammal 38 °C-os víz táplál. A Keszthelyi-fennsík nyugati lejtője mentén, a Hévízi-völgyben található, Hévíz városa mellett.

A tó páratlan természeti környezetét elsősorban a parkkal övezett gyógyvizű tó, a vízfelszín felett lebegő páraréteg, a tó felszínén úszó indiai vörös tündérrózsák (Castalia rubra longiflora) teszik különlegessé.

Hévíz Lombkorona sétány

A 2,2 kilométer hosszú tanösvény, mely a Hévízi termáltó véderdejében található, egy nagyon meditatív és emellett a gyerekek számára is nagy élményt nyújtó sétát ígér. Az egyik fő látványossága a 15 méter magas kilátó, melyből gyönyörű kilátás nyílik, valamint a lombkorona-sétány, amely egyedülálló élményt nyújt a látogatóknak.
A Hévízi tó világszerte egyedülálló, biológiailag aktív természetes termáltó. A tó körül elhelyezkedő véderdők fontos szerepet játszanak az egyedülálló tulajdonságok megőrzésében. Ezek a véderdők biztosítják a tó körül kialakult speciális mikroklíma megőrzését, a tó vízét meghatározó kémiai és termofizikai tulajdonságok megtartását, valamint hozzájárulnak a tóval együttesen kialakított környezetben a gyógyuláshoz és pihenéshez.
A Tavirózsa tanösvény bemutatja az erdőt, mely két jól elkülöníthetően más jellegű területből áll. A szárazabb Nyugati véderdőt és a nedvesebb Észak láperdőt. A tanösvény kiváló lehetőséget nyújt arra, hogy az emberek megismerjék az erdő életét, élővilágát, valamint megértsék az erdők fontosságát a természet és az ember számára.